ÁRCSÓ

Múlt – Jelen – Jövő

Kedves és nagyra becsült vendégeink!

Erdély valamikor egyik leghíresebb fürdőjének közel 300 éves tárgyi emlékei, dokumentumai, hangulata, környezete fogadja az ide betérőt. Ahogyan a legnagyobb székely, Orbán Balázs fogalmazott: „gyenge-mejűek, szárazbetegségre hajlandók... megrögzött tüdőbajokban, kezdő lép- és májdugulásokban csudahatású, s nem egy halálraítélt nyert itt életet és felüdülést.”
A korondi, árcsói borvízforrásokat, a fürdőt az írott források 1729-től említik. Az itteni gyógyforrásokat a híres badeni Bütte, az Alsói-sziléziai Altwasser, a schwalbachi Weinbrunnen vizével egy rangsorban emlegették. A fürdőért legtöbbet két tulajdonos tett: a 18. század közepén gróf Traunn Károlyné, 1892-től az első világháborúig Gáspár Gyula. Az utóbbi idejében tíz modern villa-többek között a korabeli képeslapokon is látható-Firtos-, Otthon-, Székely-, Tulipán-villa- és a vendéglőként is szolgáló Pálfy-ház épült fel, a fürdő 500 vendég fogadására volt alkalmas. A fürdővendégek reggel egy deci borvizet fogyasztottak kecsketejjel, a fürdésre délelőtt és délután került sor 34-38 fokos meleg vízben, a jelenlegi fogadó helyén álló meleg fürdőben. Nagy sikerrel hasznosították az akkor még alig ismert kefir-kúrát, a lignoszulfitos belélegzést. Gáspár Gyula idejében a korondi borvíz - amelyből csak 1909-ben 68.150 palackot forgalmaztak – 1897-ben Brüsszelben, 1900-ban Párizsban, 1906-ban Bukarestben nyert nemzetközi díjat. Az árcsói fürdő fénykorában 50holdas fenyves-park, kúrszalon, napilapok, teniszpálya, tekepálya, gyermektornahely, posta, rádió állt a vendégek rendelkezésére, parajdi cigány zenészek naponta szolgáltatták a térzenét, gyakoriak voltak a bálok, hangversenyek.
Az árcsói fürdő vendéglője messze földön híres volt konyhájáról: a legfinomabb pisztráng-sülteket, malac- és borjú-pecsenyéket, disznótoros vacsorákat itt szolgálták fel. Mindez a páratlan kincs és örökség 1938 márciusában - amikor az 50 holdas fenyvest barbár kezek letarolták- elpusztult, megsemmisült.

Az Erdély Gleichenbergjének tartott korondi-árcsói fürdő reneszánszát tervezi a gyulakutai Varga Dénes, aki vadas kertet, téli lovasszán túrákat, pisztrángtenyészetet, hideg és meleg fürdőt, rangos kiállításokat, fazekas vásárokat, állandó jellegű ökörsütést, a nyári estékre koncerteket álmodott enyhe éghajlatú, festőien szép, széltől, vihartól védett, idegenforgalmi látványosságokban rendkívül gazdag vidékre. Így lesz Árcsó a megnyugvás, a pihenés, a gondatlan kikapcsolódás, felüdülés egyedülálló szigete.